Aether Indukció Ház
általános leírás

magyar, english, italiano

Az Aether Indukció Ház három építészeti prototípust összefogó projekt. Mediatív terek, létformák, térfogalmak körül. A pusztán vizuálisan érzékelt digitális környezet fizikaivá, taktilissá tételére, építészeti értelmezésére, tektonikus átfordítására, koncentrálva.

A számítógép eszközbol asszisztenssé lépett elo, amely nemcsak segíti, hanem sajátos hátassal van az építészeti tervezésre, a designra.

Mik ennek az együttmuködésnek a perspektívái, korlátai?

Automatizált építészet, a számítógép kínálta könnyû rutinmegoldások elszaporodása?Az építész személyének háttérbe szorulása, tervezo algoritmusok, amelyek emberi beavatkozás nélkül képesek kreatív megoldásokat felmutatni?

Az itt bemutatott három megépült prototípus, kísérleti építészeti projektek, ezeken a kérdéseken alapuló diskurzus részét képezik. Metaforikus épített szerkezetek, amelyek a design különbözõ aspektusait hozzák egy teto alá. Hibrid építmények, építészeti modellek, szerkezetek, mérnöki tervezés, elektronika, médiadesign együttmuködésének eredményei.

Munkamódszerünk a rendszerelméletu gondolkodás teóriainak hatása alatt formálódik. Számos konceptuális modell és konstrukció készül elore tisztázatlan hierarchia szerint, amelyek kölcsönösen hatással vannak egymásra. A gondolati háttér az építési folyamattal szoros viszonyban formálódik és fejlodik.

Az építészet és média határvonalán megpróbálunk egy új viszonyról beszélni design és technológia között. A technológia szerepe és hatása egy új, mélyebb viszonyt tár fel a tervezés és a tervezésre használt eszközök között, Vilém Flussert idézve: Az automatikus rendszereket az automatizálás ellen használjuk fel.

Építészeti prototípusok, médiatervezés

Ezen új minoségek kutatása során a közvetlen tapasztalat stratégiáját követjük. Ez 1 az 1-es méretaranyú szerkezetek tervezését és megvalósítását jelenti. Még ha az installációépítésnek meg is vannak a fizikai keretei, maga az élmény valóssá válik.

A fizikai szerkezet matematikai logika szerint épül fel. Generált forma. Muködnie kell mérnöki konstrukcióként és keretként, ami befogadja a vetített médiát, interakciót. A fizikai szerkezet feloldódik a vetített, interaktív médiában, a média valóssá és térbelivé válik. Új minoséget hozva létre, amely sem a fizikai szerkezetnek, sem a vetített médiának nem sajátja; a ketto szimbiózisának az eredménye.

Az interakció szimbolikus, nem „muködik”, nem továbbít információt, de átformálja egy fizikai objektumról alkotott képünket.

Indukció ház elsõ rész

Akvárium
Mindhárom prototípus egyazon geometriai alapötlet három különbözo kifejtésébol származik.

Egy síkfelület dekonstrukciója a projekció kúpjában, a vetítés centrális geometriáját követve. A felszeletelt síkoknak olyan módon kell áthelyezodniük a térben, hogy árnyékmentes projekció-struktúra jöjjön létre. Ez a geometria kialakításának fo kritériuma. A kiindulási elemektol függoen ez sokféle, alapvetoen különbözo dekonstrukciót jelenthet.

A kezdetben felvázolt különféle verziók a késobbi prototípusok alapjául szolgáltak.

Az elso prototípus 100X100X60 cm méretben épült, vasszerkezetre feszített textilcsíkok felhasználásával. Az interakciót szolgáltató elektronikát és interfészeket mi magunk állítottuk elo. Programozási és hardware ismereteink korlátainak következményeként, számítógépegeret, programozott mikrokontrollert, golyóstollból kiszerelt elektromágneses érzékeloket-villogókat és fényérzékeloket használtunk fel. A felületekre vetített médiadesign ágens alapú algoritmus Macromedia Flashben generált grafika volt.

DIY (“Do It Yourself - Csináld magad technológia”). Kezdetben így kényszerültünk dolgozni, késobb tudatosan kerestünk olcsó szupermarketekben elérheto eszközöket. A meglévo tömegtermelésbol származó technológiák újra és átértelmezése új interfészek létrejöttéhez vezettek, amelyek megtartva az eredeti használatukhoz kapcsolódó asszociációkat, személyesnek hatnak egy másféle kontextusban is.

Az elso prototípust a számítógép monitor felszeletelt és térbe kihajtogatott változataként építettük, amely térbeli élménnyé teszi a hagyományosan síkként érzékelt monitor digitális tartalmát. Új anyagi minoséget fedeztünk fel, amely meglepo és szürreális módon alakított át egy fizikai objektumot, furcsa térbeli médiamezové varázsolva azt. Az épített struktúrán apró interaktív lények reagáltak a mobiltelefonok elektromágneses mezoire, a látogatók mozgására, közeledésére, távolodására.

A Fish Tank Barcelonában, Diego Herrero vasmûhelyében és Budapesten épült. A budapesti Mûcsarnokban a magyar építészet utolsó 10 évérol rendezett Közben címû kiállítás részeként került bemutatásra.

Indukció ház második rész

5 Kiló Pixel

Az elso megépült prototípus tapasztalataiból továbblépve egy nagyobb és összetettebb low budget installációt építettünk. Egyszerubb geometriát kerestünk, a téri rendszer tisztább, képletszerubb, absztraktabb demonstrálásához, komplexebb interakcióval, visszafogottabb, az anyagszeruségre koncentráló, ambiensebb vetítéssel. Ezúttal a 300 fizikai pixelre szeletelt síkot osztottuk el térben, algoritmikus lépcsozetes kiosztásban. Az egyik oldalukon csiszolt 5X5X0.8 cm és átlátszó muanyag plexi elemek egy suru tömegszeru struktúrát hoztak létre. A muanyag elemeket 3mm-es acélrudakra szereltük, amelyeket perforált acéllemezekbe tuztünk. Az így létrejött vetítési szerkezet nagyon sajátos módon fogadta be a rávetített médiát. A térben mozgó színrétegek finoman változó komplex színtestet alkottak, amely ultrahangos szenzorokon keresztül a nézok közeledésére, távolodására reagált.

A vetített interaktív média ismét Flashben készült, azzal a céllal, hogy a média egyes részei a fizikai szerkezet megfelelo területeihez, elemeire kerüljenek. Ilyen módon a média fizikai transzformációja mellett azt is teszteltük mennyire tudjuk követni a média pontosságát, felbontását egy valós szerkezettel.

A második prototípus Barcelonában épült Fabian Asunción értékes közremuködésével és a Pixelache Audiovizuális Építészeti Fesztiválon lett kiállítva a Kiasma Kortárs Muvészeti Múzeumban, Helsinkiben, 2004 áprilisában.

Indukció ház harmadik rész

Peca

A harmadik prototípust augusztus 11. és 23. között az International Symposium on Electronic Art 2004 keretében Helsinkiben a Magyar Kulturális Intézet galériájában mutattuk be.

Ez méretét tekintve a legnagyobb és egyben a legolcsóbb konstrukció. A feszített szerkezet építéséhez szénszálas horgászbotokat, damilt, súlyokat gumi és fémkarikákat használtunk fel. A vetítési struktúra különféle méretu, hajtogatott, szabadon parabolaívben lógó pénztárgépszalagokból készült. A parabola ív szükséges a pontos vetítési geometria kialakításához. A papírszerkezetet az ívbe feszített horgászbotok, és az ezekre összességében 1 kilogrammnál könnyebb súlyokkal ráfeszített damilháló pozícionálja. A médiadesign ezúttal Bengt Sjölén független játéktechnológiakutató munkája. Linux alapú openGL 3d modell. A média érzékeny, webkamerákkal muködo interakcióval kötodik a környezetéhez, a háromdimenziós textúra az épített szerkezet kialakításával összhangban változik.

aether architecture projekt:
Pozna Anita, Somlai-Fischer Szabolcs, Péter Hudini.
A Fishing Kit Bengt Sjölén független játéktechnológiakutató közremuködésével készült.

A fejlesztés Barcelona, Budapest és Stockholm között az interneten folyt. Az építés idejére koncentrált találkozókkal különbözo helyszíneken.